Nem tudjuk, hogy a régi, a Gazdaságkor előtti vallási korszakok művészcsaládjaiban az apakomplexus szedett-e áldozatot.
A művészdinasztiák hosszú tündökléséből és remekműveiből következtethetünk arra, hogy a mainál nyílván sokkalta kevesebbet.
Vajon miért? Talán azon egyszerű oknál fogva, hogy a művészet célja és értelme más volt. Ma a szobrászat egy az árutermelő tevékenységek között, melyek a piac még inkább a piacot manipuláló profán erők fennhatósága alá esnek. A vallási korszakban a kultusz és a kultúra még egységet alkotott, vagyis a kultúra, s benne a művészet kultikus jellegű volt. Istentisztelet. A művészet megkísérelte kiejteni Isten kimondhatatlan nevét. Éppen e szellemi telítettség miatt nem létezett giccs a vallási korszakok semelyik időszakában; sem a középkorban, sem az őskorban, sem a magas művészetben, sem a népiben. Ügyetlen művek keletkeztek, de szellemileg üresek nem.
A giccs gazdaságkori találmány a penicillinnel, a telefonnal és az atombombával együtt. Azt jelenti, hogy a művet piactiszteletből alkották, vagyis szellemi tartalma annyi, mint istenéé, a Piacé. Vagyis nulla.
Gazdaságkor műtárgyainak zöme ezért túlnyomórészt és egyre inkább giccs. A giccs az, ami nincs. Formájára nézve szoborra, zenére, filmre hajaz, de spirituális értelemben nem létezik.


Czakó Gábor: Hölgyeim és Uraim...