Békés Ünnepet és Boldog Új Esztendőt Kívánok!

Kiállítások 2017-ben

Csoportos

– THE BEAUTY OF ANIMALS, New York, Medialia … Rack and Hamper Gallery, December 3rd 2016 – January 23rd 2017July. An international medallic art exhibition curated by Mashiko including a selection of Chinese competition medals.

– Kortárs magyar érem 2017., MKISZ székház, Budapest (Omnia Mutantur, 2017., óraszerkezet, homok, stb., vegyes technika, 140 x 140 mm).

– Érem – 2017, Parthenon-fríz Terem, Budapest, Epreskert, (Szőlőhegyen, 2008, fa, textil, vegyes technika, 135 x 123 mm, A Kastély, 2008, fa, vegyes technika, 150 x 85 mm, Este a székelyeknél, 2008, fa, vegyes technika, 95 x 145 mm, Hommage à Robert Capa, 2015., homok, fényképezőgép stb., vegyes technika, 140 x 145 x 115 mm, Tűzvihar, 2016., vas, sárgaréz, óraszerkezet stb., vegyes technika, 115 x 80 mm, Pontos idő, 2016., vas, sárgaréz, óraszerkezet stb., vegyes technika, 80 x 60 mm).

– Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, Salgótarján (Totem I., 2016, vegyes technika, 92 x 32 x 16 cm, Totem II., 2016, vegyes technika, 75 x 32 x 16 cm).

– Körülöttünk – Ipar- és tervezőművészet, Nemzeti Szalon, Budapest, Műcsarnok (Nehéz óra, 2009., fa, vas stb., vegyes technika, 206 x 24 x 52 cm,).

– Stefánia Szoborpark Tavaszi Tárlat, Budapest, Stefánia Palota Honvéd Kulturális Központ (Idős szobor, 2016, vas, óraszerkezet, vegyes technika, 215 cm).

– Magyar Szobrászat Napja, Budapest, Stefánia Palota Honvéd Kulturális Központ (Arany János, 1988, vörösrézlemez, 54 cm).

– Békesség nektek! Kortárs keresztény művészeti gyűjtemény Kecskeméten. Válogatás a Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményéből (Betlehem, 2009, fa, vegyes technika, 150 x 150 mm).

– FIDEM Kína, (Tűzvihar, – Firestorm, iron, brass, clockwork &c., mixed media, 115 x 80 mm Tűzvihar, – Firestorm, iron, brass, clockwork &c., mixed media, 95 x 95 mm, Hommage à Jules Verne, iron, brass, clockwork, mixed media, 105 x 115 mm, Pontos idő, – Exact time, iron, brass, clockwork, mixed media, 80 x 60 mm).

– „Magyar Posta 150”, Nemzetközi Mail Art pályázat, a Postamúzeum és a Kelet- Európa Modern Képtár szervezésében, Kisplasztika kategória I. helyezés. Bánki Donát Galéria, Budapest, (“Lámpát a kerékpárra” – 150 éves a Magyar Posta, 2017, fa, fém, homok stb., vegyes technika, 135 x 145 mm).

– XI. Ötvösművészeti Biennále, Budapest (Görgei Artúr portré, corten acél, 60cm).

– Káosz és Rend, MAOE kiállítás, Reök-palota, Szeged, (Dombormű CXIX., 2015, fa, sárgaréz, vegyes technika, 140 x 80 cm).

– CIC – Cicák es macskák, Erdős Renée Ház, Budapest (Macskaszem Erikának, 1994, acél, szerelt, 44 mm).

– Dimenziók – IV. Szobrász Biennále, Szentendre, MűvészetMalom, (Totem – Hommage à César (Baldaccini), 2016, vas, óraszerkezetek, vegyes technika, 75 × 32 × 16 cm.).

Önálló

“Kronosz és Kairosz”, Fabricius Galéria, Sopron

Kamaratárlat az Országos Érembiennále keretében, Lábasház, Sopron

“Nézőpont”, Kiskép Galéria, Budapest

Art Market Budapest, Kiskép Galéria, Millenáris

Gyűjteménybe került alkotások 2017-ben

Muzeum Monet i Medali Jana Pawła II, Częstochowa, Lengyelország – II. János Pál Pápa érméket és érmeket bemutató gyűjteménybe került alkotások:
– II.János Pál pápa, 1991, körtefa, sajtolt, 51 mm
– II.János Pál pápa, 1991,vörösréz, vert, 52 mm

The British Museum, London éremgyűjteményébe került alkotások:
– Oxford, 2014., vas, sárgaréz, óraszerkezet stb., vegyes technika, 120 x 130 mm
– II.János Pál, 1991, szilvafa, sajtolt, 51 mm
– Szent Flórián (portré), 1990, körtefa, sajtolt, 52 mm
– Széchenyi István, 1990, diófa, sajtolt, 53 mm

Soproni Múzeum tulajdonába került alkotások:
– Torii.
, 2008., fa, vegyes technika, 110 x 145 mm
– Plakett, No. 34, 35, 36, 37
, 2012, fa, vas, vegyes technika, 120 x 120 mm / db
– Pillanat,
2014., vas, sárgaréz, óraszerkezet, vegyes technika, 140 x 110 mm
– Mozi
, 2014., vas, sárgaréz, óraalkatrészek, vegyes technika, 90 x 100 mm
– „36 mm” I-IV.
, 2015., homok, fényképezőgép alkatrészek stb., vegyes technika, 100 x 100 mm, 100 x 100 mm, 100 x 100 mm, 70 x 100 mm

Iparművészeti Múzeum (Ötvös osztály) tulajdonába került alkotás:
– Csepregi Sándor születésnapjára – Rend
, 2010, krómacél, szerelt, 77 mm

Collection of Drs. Miklós Müller and Jan S. Keithly – New York, USA:
– Dombormű LXVIII., 2011, vas, fa, sárgaréz, vegyes technika, 20 x 20 cm

Könyvbemutató – Wehner Tibor: Az utolsó óra: mindig üt – ifj Szlávics László szobor-művei

A Pauker Könykiadó gondozásában megjelent kiadványt Lóska Lajos művészettörténész ismerteti, házigazda: Koós Ágnes, KisKép Galéria tulajdonosa.

Art Market Budapest, Millenáris B épület G702 kiállítótér

Ifjabb Szlávics László alkotásai az Art Market Budapest 2017 művészeti vásáron

A Kiskép Galéria, a Barabás Gyűjteménnyel együttműködésben – a Művészeti Projekt szekcióban – ifjabb Szlávics László és Zalavári József alkotásait mutatja be, a B épület galériaszintjén a G702 kiállítótérben.

2017.október 12-15. Budapest, Millenáris

Néhány fotó az eseményről ifjabb Szlávics László alkotásaival:

Nézőpont – önálló kiállítás nyílik a Kiskép Galériában

A Budai Várban található KisKép Galéria a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében kamarakiállítást rendez ifjabb Szlávics László óraszobraiból és óraszerkezetekből épített plakettjeiből, kisplasztikáiból, valamint síkplasztikáiból. A kiállításon látható harminc műalkotás a legutóbbi időben készült munkák közül került ki.

A kiállítás december közepéig látogatható, minden nap 10-18 óráig, 1014 Budapest, Országház utca 8.

Recenzió a Műértő 2017 decemberi számában (és itt) olvasható

Kamaratárlat nyílik a soproni Lábasházban

Az idén negyven éve alapított XXI. Országos Érembiennálén az előző tárlaton Ferenczy Béni-nagydíjjal kitüntetett ifjabb Szlávics László szobrász- és éremművész önálló kamarakiállítással vesz részt, mely a soproni Lábasház kistermében tekinthető meg.

Az előző nagydíj elnyerése óta eltelt nyolc év alatt készült alkotásai közül 78 darab gondosan kiválasztott munka alkotja a kiállítás anyagát.

Az Országos Érembiennále katalógusában Beke László művészettörténész írt bevezetőt a művész alkotásairól.

A tárlat megtekinthető 2017. június 18.- augusztus 6. Lábasház, Soproni Múzeum, Sopron, Orsolya tér 5.

A kiállítás rendezte: L. Kovásznai Viktória

 

 

Beke László: ifj. Szlávics László éremművész: kortárs (művészet)történeti lecke a nézőknek

Ifjabb Szlávics László soproni nagydíjas kiállításterve az egyik leglogikusabb kiállításterv, melyet valaha is láttam. Hat tárlóból áll, és mindegyik az előtte lévőből vagy a többiből következik. Azonban ez a logika csalóka, mert a tárlók (műtárgycsoportok), különböző szálakon kapcsolódnak egymáshoz. Nem is logika ez (a művészet ritkán engedelmeskedik az arisztotelészi logika szabályainak), inkább koncepció, vagy még inkább elképzelés, mely a kiállítás megnyitásáig még számos módosuláson eshet át.

A katalóguselőszó írója ilyenkor nekifeszül a műtárgyegyüttesnek, megpróbálja feldolgozni, de úgy, hogy – úgymond – a nézőt hozzásegítse a művek megértéséhez. A művész azonban többnyire máshogy látja a saját műveit. Valójában egy alig titkolt harc folyik a kritikus és a művész között, amit csak az enyhít, hogy a kritika más, mint a bevezető, az egyik lehet akár negatív is, a másik viszont csak közömbös. A kettő között kialakul valamilyen „egészséges kompromisszum”, amit úgy is nevezhetünk, hogy olvasat.

Nézzük tehát, hogy mit olvashatunk ki az egyes tárlókban elhelyezett művekből.

1. Tárló: Harasztÿ István születésnapjára I–X. (2009–2016). A legújabb magyarországi kinetikus művészet egyik megteremtője,Harasztÿ István („Édeske”) előtt tiszteleg ez a sorozat. Ő volt az, aki már a múlt században mozgó fémkorongokkal feszegette az érem műfaji határait. Szlávics megértő humorral viszi tovább az ünnepelt mester leleményeit – még a címadásban is igazodik hozzá: Helybenjáró, Élenjáró, Mozgástér, Átjáró, Kitérő, Bolyongók stb., vagyis megannyi utalás a korongok felületén megjelenő golyók és más fémtárgyacskák főleg magnetikus mozgásformáira. Némi humorra gyanakodhatunk akkor is, amikor rákérdezünk a hét év alatt készült tárgyak tulajdonképpeni évfordulóira, ha csak annyit tudunk, hogy a mester 1934-ben született… Így a 75. volt az első.

Ide tartozik a másik mester, Makrisz Agamemnon tiszteletére megalkotott sorozat (2009) is, egyszersmind a görög város, Pátra emléke, iratkapcsokkal (!), égetett fából összerótt házhomlokzataival. Érem-e még a fadombormű, ha már csak a 15 x 15 cm-es befoglaló forma őrzi az egykori bronz vagy nemesfém kisdombormű emlékezetét? És ha már különös helységnevekről van szó, Torii és Röjtök – az utóbbi még ismerősen cseng a magyar fülnek (a Röjtökmuzsaj első tagjaként, így pedig a „rejtek”- kel feleselve), de már a Torii egyaránt lehetne Torino ősi neve, vagy egy japán főnév, de mint utóbb kiderült, itt a híres japán kapukról van szó (2008).

2. Tárló: Plakettek (2012). Az éremre hivatkozás ugyan megmarad, de a különböző anyagok felhasználását illetően már inkább kollázsról vagy asszamblázsról beszélhetünk. Az égett fa mellett vas és sárgaréz elemek is megjelennek. A fa megrepedt talajra is emlékeztet. A No. 31 és 32 esetén különösen Kassák Lajosra és Moholy-Nagy Lászlóra asszociálunk. Az egyedfejlődés követi a törzsfejlődést? Az éremművészet éppúgy, mint rokon műfajai, a pénz, vagy akár a bélyeg és pecsét, miközben elkezdte konceptuálisan saját magát definiálni, elérkezett a ready madehez és az objet trouvéhoz, majd tőlük tovább a szabad tárgyalkotáshoz és felületkezeléshez.

3. Tárló: Az időről. Óraszerkezetek (2014). Szlávics amellett, hogy újabb és újabb műfajokat von be „érmei” előállításába, metaforák létrehozásával is foglalkozik. A fogaskerekek, rugók és egyéb alkatrészek felmutatását gondolatilag kiegészíti a sajátos címadással, idővonatkozásokkal mint Ősidő, Múltidő, Pillanat, Zenegép, szovjet idő („Slava” márkájú óra az egykori Szovjetunióból), Hommage à Jules Verne.

4. Tárló: Az időről. Roncsolt óraszerkezetek (2014). Ennek a tárlónak a benne látható művek méretétől eltekintve már semmi köze az éremhez, de tartalmilag kapcsolódik az előző tárlóhoz. A művek egy része valamilyen világégésről tanúskodik „War Is Over! (If You Want it)” – John Lennon és Yoko Ono híres jelmondata szerint éppen a vietnami háborúnak lett vége. Tűzvihar (atomkatasztrófa-szakkifejezés), melyben minden deformálódik, sőt megfolyik. Lehetetlen nem Dali Szétfolyt idő metaforájára gondolnunk. A másik (roncsolt) típus címét tekintve ismét metaforikus nyelvi játékokkal operál: Térgörbületmérő, Féreglyukkalibráló, Dimenziómodulátor, Elhajlásmérő, Hordozható mozgástérkereső. Harasztÿ ismét mondhatná: „Akár én is csinálhattam volna őket.”

5. Tárló: Roncsolt fényképezőgépek. Hommage à Robert Capa és Mementó (2015). A roncsolás immár a 36 mm-es, Leica méretű fényképezőgépeken folytatódik, melyek mintha háború után emelkednének ki a talajból. A híres fényképészre utalás, (aki az indokínai háborúban aknára lépve vesztette életét) minden idők fotóriportereire vonatkozik.

6. Tárló: Emberi szem és fényképezőgép-objektív. „Nagy Testvér” (2015) és Roswell ’47 (2016). A földből régészeti leletként előbukkant fényképezőgép-alkatrészek egyik típusánál, a Mementónál már az előző tárlóban is megmaradtak az objektívek, melyek, ha elkapjuk a tekintetüket, vádlóan néznek ránk. A „Nagy Testvér”-ről ma már mindenkinek tudnia kell, hogy George Orwell 1984-éből való: a Big Brother éjjel-nappal figyel minket, elbújni előle nem lehet. Másfelől a Nagy Testvér a Szovjetunió, hiszen a fényképezőgépek is részben onnan származnak. Ez azonban még mindig csak olcsó politikai humor lenne, ha nem döbbennénk rá, hogy az alkotóelemek közt „optika”- ként megjelölt alkatrész csak az objektív tartófoglalata, de benne a „szem” már nem fényképezőgéplencse, hanem üvegszem. Ettől a felismeréstől kezdve minden viszonylat többjelentésűvé válik. A sorozat egyik darabja, a „Különvélemény” már csak azért is bonyolult, mert a lencse-szemet egy központi zár lamellái takarják. Így a sorozat nemcsak a nézésről és a látásról, hanem a médiáról és kommunikációról is szól.

A Roswell ’47 utalásrendszerét jószerével már csak az tudhatja, aki utánanéz az irodalomban. Az új-mexikói kisváros volt a múlt század első jelentős UFO- katasztrófa színhelye 1947-ben, ahol állítólag földöntúli eredetű roncsokat, sőt élőlény-maradványokat találtak. A kutatás a múlt század végén ismét felélénkült, és az új hullámhoz csatlakozik Szlávics is. Az ő legfontosabb leleteként egy csillogó acéltábla bukkan elő a homokból, különös írás(?)jelekkel, melyekről Mormon próféta aranylemezeire és a Vénusz-rakétában (1961) elhelyezett földi információkra is asszociálhatunk. Mindkét esetben különös extraterresztriális kommunikációról van szó.

A hat tárló belső asszociatív rendszere azt szemlélteti, hogy ifj. Szlávics László, talán a magyar éremművészet leglátványosabb megújítója, az elmúlt évtizedben végigjárja az éremművészet újra definiálásának történeti útját, a hagyományos szobrászati műfajokat és technikákat, a domborművet, a fémművességet, az ötvösséget és az ékszerészetet is érintve, nem kis mértékben a konceptuális művészet és az objektművészet hatására. Érinti a művészet és a tudomány, a technika, technológia és a kultúra összefüggésének problematikáját, és eljut a média és kommunikáció jelenkori helyzetének megértéséig.

Beke László

Elkészült a Berán Lajos – díj érem

Az Országos Érembiennále fennálásának negyvenedik évfordulóján a Magyar Pénzverő Zrt. Berán Lajos-díjat alapított. Az idei évben első alkalommal átadásra kerülő díjat jelképező 65 mm átmérőjű vert érem ifjabb Szlávics László tervei alapján készült.

Kronosz és Kairosz – önálló kiállítás nyílik Sopronban a Fabricius Galériában

ifj. Szlávics László szobrászművész kiállításának megnyitása 2017. június 16-án 18 órakor.

Az alkotásokat Veress Ferenc művészettörténész ajánlja az érdeklődők figyelmébe.

A kiállítás augusztus 6-ig tekinthető meg, Sopron, Fő tér 6.

 

Veress Ferenc: Megnyitó

2009-ben Rómában, a Palazzo Firenzében egy medievalista professzor előadását hallhattam, aki szemléletesen beszélt a középkor irodalmának egy jellegzetes motívumáról: az apokaliptikus menetről. A világvége és az emberi élet végének fenyegető réme éberen élt az emberiség tudatában, együtt azzal a meggyőződéssel, hogy azt senki sem kerülheti el: császárokra, királyokra, hercegekre, egyszerű halandókra egyaránt lesújt a könyörtelen halál. Johan Huizinga A középkor alkonyában három motívumot különböztet meg. Az első: “hol vannak most azok, akiknek ragyogása egykor betöltötte a világot?” a második: “az enyészetnek indult emberi szépség félelmetes látványa”, a harmadik: “a haláltánc: a halál mindenféle koru és rangú embert magával ragad.1

François Villon költeményében, A szép fegyverkovácsné panaszában így írja le a szépség tovatűntét: “Mi maradt? Ősz haj, ráncos homlok/ Csupasz szemöldök, hűlt szemek,/ (Pedig hány gazdag esze bomlott,/ Lesvén kacagó tüzüket!)/; Orrom ijesztő görbület,/ Fülem konya és csupa szőr;/ Arcom fakó, vánnyadt, s fityeg/ Államon-ajkamon a szőr.” (Szabó Lőrinc fordítása). Ugyanilyen szuggesztívek Hans Holbein híres, haláltáncot ábrázoló metszetei. A memento mori-gondolatát a középkor és a barokk időszakában számtalan műalkotás fejezte ki, a legkülönfélébb műfajokban. A gondolat ifj. Szlávics Lászlótól sem idegen, 2006-ban a soproni Lábasházban rendezett csoportos kiállításon2 egy sorozat assemblage-al szerepelt. Az antropomorf megjelenésű (lábakon álló) óraszerkezetek, pusztuló-bomló formáikkal a haláltánc gondolatkörét idézték, elrendezésükkel pedig finoman irónikus jelentést is öltöttek, hiszen a kiállítást megnyitó személyeknek éppen az általuk közrefogott térben kellett állniuk…

Mostani kamara-kiállításán Szlávics László a gépi óraszerkezeteknek juttatja a fő szerepet, ezáltal pedig egy másik gondolatkört idéz fel: a mechanikus időmérés megszületését. A kronométer megjelenése a kora újkorban átalakította az emberek idő- és térszemléletét. Francis Bacon így fogalmazott Novum organum című munkájában: “Való igaz, bonyolult és gondos munka az órák gyártása, melyek kerekeik mozgásával mintegy az égitestek forgását, folyamatos és rendszeres mozgásukkal pedig az élőlények pulzusának lüktetését utánozzák, ám mindez a bonyolultság egy-két természeti alaptörvény folyománya.”3 Ebből adódott a kora újkori gondolkodásban az a feltevés, hogy a makrokozmosz (az égitestek) és az emberi szervezet működése is hasonló egy géphez. Az óraműködés transzparens, ésszerű, áttekinthető elveken nyugszik, mely mindenki számára megismerhető. Ám a barokk órák felépítése mégis kettősséről árulkodik: a gazdagon díszített számlap egyfelől – a mögé rejtett mechanikai szerkezet másfelől. Így tükröződött az a meggyőződés, hogy az ember elsősorban a tárgyak érzéki minőségéhez férhet hozzá.4

A barokk-kori Sopron is híres volt órásmestereiről. Az egyik legnevesebb, a pürlingi Zoller Ferenc az 1760-as években telepedett le a városban. Ő készítette többek között a Városháza állóóráját (ma a Soproni Múzeumban) és a ferencesek mozgó istenszemmel díszített óráját, amelyet Szily János püspök a szombathelyi szeminárium számára vásárolt meg. A biedermeier korában festett, zenélő képórák készültek Sopronban.5 Szlávics László óraszobrai tehát otthonosan érezhetik magukat a Soproni Múzeumban, a hangyaszorgalmú város óráinak társaságában; megértésükhöz azonban még egyet lépnünk kell az időben.

Az I. világháború kitörésének idején, egy csöndes zürichi városkában magalkult egy bohém művészcsoport, amelynek tagjai dadaistáknak nevezték magukat. Céljuk az volt, hogy csúfot űzzenek a polgári erényekből, elkanyarodjanak a művészi kifejezésmódok addigi, kipróbált kerékvágásaitól. Közel állt hozzájuk Marcel Duchamp és barátja, Francis Picabia, mindketten furcsa automaták kitalálói.6 A dadaizmus egyengette útját az egyik legnagyobb hatású 20. századi irányzatnak, a szürealizmusnak, amelyet Giorgio de Chirico magányos városterei és Salvador Dali órákkal benépesített, álomszerű tájai fémjeleznek.

Mit fejeznek ki számunkra Szlávics László óraszobrai? Kétségkívül, ezek az órák nem destruktívak, hanem inkább játékosan ironikusak. A polgári kultúra korát idéző óradobozok formáját szinte minden esetben megtartja, ezeket rendezi be furcsa szerkezeteivel, avatja assemblage-á. Néhány esetben finom homokkal tölti meg az óradoboz alját, s ebbe helyezi el a szerkezeteket. Különös táj alakul így ki, hasonló ahhoz, amit Dali egyes festményein láthatunk.

Megmutatkozik előttünk a mechanikus mérőműszerek minden titka: alkatrészeik, melyekről működési elveik leolvashatók. Ámde a szerkezetek halmozása, egymásra rakódása; a kificamodott ingák, rugók, kerekek a fölöslegesség érzetét keltik: nem lehet végső bizonyosságunk az időről, amely napjaink kísérője. Az idő megtréfál bennünket, csúfot űz belőlünk: miközben megpróbáljuk mérni és követni, ő túltesz rajtunk: így könnyen a kiábrándultság és csalódottság érzése támadhat bennünk. Szlávics óraszobrainak groteszk formái csúfondárosan mutogatnak felénk, így emlékeztetve bennünket az elmúlás elkerülhetetlen voltára. Egyik óraszobra (Száz év magány) antropomorf vonásaival hasonló a barokk festményeken ábrázolt öreg kurtizánhoz, aki saját maga egykori vonásait keresi a tükörben, mint François Villon szép kovácsnéja.

A művész úgy jelenik meg mint “eltűnt idők mérnöke”, bűvész, varázsló és különösen ezermester. A régi tárgyak szeretetével az órásmesterek titkainak kutatásába kezd, mindeközben pedig felidézi a vanitas nagymultú gondolatkörét is. Mit kezdünk az idővel, mi az emberi élet célja? Hovatovább: milyen az időhöz való viszonyunk ma, a digitális technika korában, amikor az információkat másodpercek alatt töltjük fel, továbbítjuk apró hordozók, tárolók révén? Hogyan tartanak lépést ezzel a robbanással az érzékszerveink, tudjuk-e, hogy egyáltalán mik a működési alapelvei az általunk naponta használt digitális eszközöknek? Végül pedig melyek a törvényszerűségei az emberi organizmusnak és ez a lélekkel működő organizmus hogyan tud létezni az elgépiesedő világban?

Aki a Kecske-templom ódon homlokzatával jelzett, patinás Fő térről a Fabricius galéria terébe lép, nem érez változást: a falra akasztott, ketyegő óraszerkezetek összekötik a múltat és a jelent. Az óraszobrok ugyanakkor minden otthonosságuk mellett is meghökkentők, kellemesen provokatívak. A művész szándéka láthatóan az, hogy vezessen bennünket eltűnt korok-kultúrák, mentalitások világában. Ez a gondolkodásra csábító, klasszikus megközelítés Szlávics László művészetének vonzó tulajdonsága.

1 Johan Huizinga: A középkor alkonya. Fordította: Szerb Antal. Európa Könykiadó, Budapest, 1996, 106.

2 A XX. Országos Érembiennále díjazottjainak kiállítása. Sopron, Lábasház, 2016. június 19 – augusztus 7.

3 Idézi Schmal Dániel: “Középpontja mindenütt van.” Időtapasztalat a barokk korban. In: Barokk – Idő. Kiállítási katalógus. Pannonhalmi Főapátság. 2009. 11.

4 Schmal, 2009, 29.

5 Csatkai Endre: Zoller Ferenc, soproni órás Mária Terézia korában. In: Idem: Régi soproni házak – régi soproni családok. Rábaközi Nyomda, Sopron, 1936, 23–28. Csipkés Kálmán: Soproni órakiállítás. In: Soproni Szemle I. évf. (1937) 2. sz. Pritz István: Magyar órák. Budapest, 1943.

6 Marcel Duchamp, az eltűnt idők mérnöke. Beszélgetések Pierre Cabanne-nal. Fordította Tészabó Júlia. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1991.

Csevegés – Rádió Bézs

2017. január 18-án 17 és 18 óra között életéről és munkásságáról beszélget ifjabb Szlávics László szobrász- és éremművésszel Fodor János.

A teljes műsor a hangtárból itt meghallgatható.

Békés Ünnepet és Boldog Új Esztendőt Kívánok!