SZLÁVICS LÁSZLÓ, A MŰVÉSZ-MESTEREMBER

Alig néhány évvel Szlávics László (1927-1991) halála után és egy négy évtizedes politikai rendszer összeomlását követően, végigtekintve a művész-mesterember hátrahagyott oeuvre-jén, nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy e rendszer eszmevilága és ezen eszmék megvalósulása között feszülő ellentmondást ennyire érzékletesen, nyers erővel, barbár szókimondással és nagyon is ideillő eszközökkel igen kevés művésznek sikerült kifejeznie. Azonfelül Szlávics László tőrőlmetszett munkásember volt, eredeti szociáldemokrata beállítottságú, régi vágású gyárimunkás család makacsul eszmehű sarja, aki a kultúra bástyáit kiépítő új rendszer politikájának s nem kis mértékben természetesen, tehetségének köszönhetően kezdhette meg s végezhette el főiskolai tanulmányait.
A magyar művészet történetében Kassák Lajos neve, származása, életútja, sokak szemében mindmáig példamutató művészi tevékenysége fémjelzi ezt a fajta művész-mesterember típust. Csak éppen az homályosult el az ékes szavú méltatásokban, hatvanas évekbeli hivatkozásokban, hogy ő egy más kor, más politikai rendszer gyermeke, neveltje volt, eszmélése nem a negyvenes és ötvenes évekre esett, amikor is - alaposan túl a hangos közéleti szereplésen - akár hallgatásra kényszerült, akár ismét szóhoz jutó művészként