Képek – Önálló kiállítás nyílik a Galéria IX.-ben

2012. augusztus 10. 18 óra

Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesülete Tisztelettel meghívja Önt és barátait

ifj. Szlávics László szobrászművész

Képek című kiállítására.

Megnyitja, Kalmár János szobrászművész

Megtekinthető: augusztus 31-ig, GALÉRIA IX 1092 Budapest, Ráday u. 47.

Beszámoló a kiállításról: Kortárs Korzó, d1 Tv

Kalmár János: Képek és Tárgyképek

·   Mindannyian nem csak megérteni akarjuk életünket, de rendet, valamiféle áttekinthető és értelmezhető életet is kívánunk létrehozni magunkban és magunk körül, ami ráadásul mások számára is értelmezhető. Mindezt a művészet nyelvén megfogalmazni már nem olyan egyszerű, viszont nemes feladat. Már csak azért is, mert megélt helyzeteink ráadásul folytonosan változnak, mi pedig újraértelmezzük őket, így újrakezdünk mindent, minden nap. Nos ifjabb Szlávics László is hasonlóképpen tesz. Követi életének változásait és alkotásaihoz egy tőle eddig nem látott, ezért nem csak számára, de számunkra is újabb méretet és formát választott.
·   No de nem vagyok boncoló művészettörténész, inkább kedvet kívánok csinálni ezekhez az alkotásokhoz, mint elemezni. De ha már elvállaltam, hogy beszélek róluk, elmondom én mit látok.
·   Kováts Albert például a világújító konstruktivistákhoz hasonlította őt a Symbol Galériában megrendezett kiállításán. Igaza van ebben, amihez hozzátenném azt a megjegyzésemet, hogy emellett az örökérvényű alkotói hozzáállás mellett némi rezignált vonást is látok alkotásaiban, amitől az más lesz, nem tiszta konstrukció, hanem dekonstrukció is egyben. Két egymással ellentétes folyamat van jelen és képezi egységgé az itt kiállított alkotásokat.
·   Arra mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy a rendteremtés szándéka és a különböző felhasznált tárgyak, foszlányok által sugallt tűnődés, már a tárgyak természetéből adódóan is egy új világot teremt, az ő világát, és bár a múlás folyamatát idézi, mégis ez a kettős folyamat, ez a kettősség számomra a mozgató rugója az itt látható kiállításnak. Ezt többek között, számomra a töredékes, törött, használt tárgyak beemelése okozza alkotásaiba, melyeket nem alakít át mindig teljesen és amelyeknek jelen szerepüket megelőzően egészen más szerepük volt hétköznapi világunkban. Ez az eggyé vált kettősség képezi belső és önálló történeteiket is olvasásuk folyamatában. Ezért hát az anyaghasználatnak itt kiemelt szerepe van, mert ez erősíti a kompozíció és az anyagok használatából adódó, történéseiken át megjelenő dekompozíció összhangját. Szinte minden anyag megtalálható bennük, ami Szlávics László hétköznapi, személyes környezetében fellelhető: fém, fa, papír, textil. Ezekből látható itt ma este ez a válogatás.
·   Meg kell említenem azt is, hogy ez a kiállítás finoman, de megidézi és felhasználja azt a körülbelül egy évszázadnyi tradíciót, amit persze hosszasan lehetne elemezni itt, vagyis az egymásba fonódó objet-trouvé és assemblage fogalmát, ami persze már művészettörténeti kalandozás volna.
·   Szlávics László képeknek hívja alkotásait, mely fogalom olvasatába beillenek a bennük alkalmazott használt tárgyak esetenként fellelhető múltja és az általuk közösen teremtett újabb történeteik. Van ugyanakkor valami más szerintem, amit nem fed az általa megadott képi fogalom. Márpedig pontosan ott válnak ezek az alkotások többé, hogy ezek a képeknek nevezett művek már inkább határesetek, mely inkább újraértelmezésre utal, mint hogy egy jól bevált, megszokott modorban és formában beszéljen továbbra is hozzánk. A kiállított darabokat nem igazolja a klasszikus képalkotás fogalma. Az itt alkalmazott anyagok testi, térbeli jelenlétéből adódó térfoglalásaik, reliefszerű, mértékletesen térben játszott szerepeik miatt is ezek számomra már inkább tárgyképek lennének. Történéseiknek már a tapinthatósága is elválasztja őket a hagyományos kép illuzórikusan teremtett háromdimenziós terétől.
·   Ennek az itt látható válogatásnak van egy másik sajátossága is, mégpedig a játékosság. Konzekvens, önfeledt, komoly játékosság, amitől az alkotásokon fellelhető kijelentések felvállalják azt is, hogy nincs igazuk minden szempontból, illetve, hogy minden nézőpont másképpen fogalmazódik meg, és ugyanarról beszél. Törékeny egyensúlyról, változó viszonylatokról, pillanatokról van itt szó, melyek számomra szépen tükrözik mindazt a világot, amiben én, illetve mi, ma élünk.

Budapest, 2012. augusztus 10.