Éremművészeten innen és túl – önálló kiállítás nyílik Körmöcbányán
NBS – Múzeum mincí a medailí Kremnica a Szlovák Nemzeti Bank Érme- és Éremmúzeuma meghívja Önt és barátait
2015. július 8., szerda 16 órára a múzeum galériájába ifj. Szlávics László szobrász- és éremművész önálló kiállításának megnyitójára.
A kiállítást Ľuba Belohradská művészettörténész nyitja meg.
Megtekinthető augusztus 2-ig, The Museum Gallery Štefánikovo námestie 33/40, Kremnica
Ľuba Belohradská
A HATÁRTALAN ÉREMMŰVÉSZ
IFJ. SZLÁVICS LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSA KÖRMÖCBÁNYÁN
Mondandómat néhány életrajzi adattal kezdem. Ifjabb Szlávics László valóban az apja fia – a közös néven túl a szobrász mesterség is összeköti őket. Jelképesen mondva, útja a „gyerekszobából” egyenesen a szobrászműterembe vezetett. Ebből a sajátos helyzetből következik a szakmai tudás gyors megszerzése, amelyhez a leendő szobrászok a szakmához vezető úton csak hosszadalmasan jutnak el. Az összes többi adottság, tehetség, a karrier előfeltétele.
A zene világában ismert a „csodagyerek” kifejezés, amelyet a kicsi koruktól tehetségesnek bizonyuló gyerekekre használnak. Ifjabb Szlávics a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola befejezését követően az édesapja műtermében kereste az inspirációt. Mestere, az édesapja mellett, a jelentős görög szobrász, Makrisz Agamemnon volt, aki politikai menedékjogot kapott Magyarországon és az ottani működése idején a magyar szobrászéletet gazdagította.
A múlt század hetvenes éveinek vége, pontosabban az 1977-es év nemcsak ifjabb Szlávics pályakezdésének időpontja, hanem fontos dátum a magyar éremművészet történetében is. Akkor rendezték meg a budapesti FIDEM kongresszust, melynek felejthetetlen kiállítását a Magyar Nemzeti Galéria termeiben láthattuk. Nyíregyháza-Sóstón megalapították a Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelepet, a nyugat-magyarországi Sopronban pedig megvalósult az első Országos Érembiennále, amely máig sikeresen működik, 2015-ben már a XX. kiállítást szervezték meg.
Az éremművészet területén zajló események bizonyára befolyásolták a fiatal alkotó pályafutását, aki fő működési területének éppen az érem- és plakett-készítést választotta, talán a FIDEM által szervezett éremkiállítás hatására.
A mintegy négy évtizedes képzőművészeti tevékenysége során ifjabb Szlávics László kipróbálta az éremkészítés történelmileg ismert szinte összes technológiai eljárását. Feltűnést keltettek a kézi munkával acélnegatívba vésett veretei, az ősi pénzverést felidéző technológiával, kézi veréssel készült érmei (ezt a technológiát használta Helmut Zobl osztrák művész is, aki elnyerte az 1992-ben Kremnicán megrendezett II. Nemzetközi Quadriennálé díját), kitágította az öntött érmek és plakettek készítésének lehetőségeit. A 20. század utolsó harmadának trendje szerint – átjárva az érem, a plakett és a kisplasztika közötti határon – kifejezési eszköztárát az asszamblázs technikával készült, az éremművészet határeseteit képviselő alkotásaival gazdagította, kihasználva a talált tárgyak/objettrouvé poétikáját, amely azoknak új értelmezést kölcsönöz. Az asszamblázs lehetőséget nyújt az alkotó számára, hogy összekapcsolja a civilizációs maradványokat (mint például az óraszerkezetek, számlapok, rozsdás vasdarabok), az érem számára újszerű anyagokat és technológiákat (pl. a plexi és a fénykép, valamint a plexi és a fényes fém kombinációja), vagy esetleg a szerves anyagokat, mint a preparált állati csontok, egzotikus madarak tolla, tengeri élőlények váza, parafa, homok, papír. Az alkotó által felhasznált anyagok hierarchiájában különleges helyet kapott a fa. Fafaragásra számítanánk, de ifjabb Szlávics beérte csiszolással, karcolással, hulladékok felhasználásával, amelyeket fém kapcsokkal rögzített, miközben a külső megjelenítés és belső szerkezet finom színskáláját is kihasználja, amelyeket csiszolással meztelenít le, vagy égetési folyamattal transzformál át.
A fadarab kora, a „fa emlékezete” az egyes művek tartalmi üzenetének közvetlen hordozója, az idő és elmúlás folyamatáról szóló filozófiai meditáció. A plasztikus kompozíció lehalkításával a művész eljutott egy sajátos formához, a „képrelief” kialakításához.
Most pedig fordítsuk figyelmünket ifj. Szlávics László szobrász- és éremművész üzenetére: A formai perfekcionizmus a művész személyes üzenetének conditio sine qua non-ja.
Az alapvető témakört a magyar történelem híres személyiségeit, a tudomány és művészetek egyes képviselőit ábrázoló portré-érmek hordozzák. A klasszikus éremformától elrugaszkodva ifjabb Szlávics László kilépett az éremtest megnyitása felé, az ablakszerű kimetszés irányába, amelyben megjelenik a portréprofil fragmentuma (Masaccio, Dante, Andersen,).
A későbbi korszakában a portrékat asszamblázs formába módosította (Család sorozat: apa – anya – testvér – önarckép) fényképek felhasználásával. Ezt a módszert használta a Mesterek tiszteletére ciklus készítése során is. E képzőművészeket – Kassák, Tatlin, Moholy-Nagy, Harasztÿ – a fényképen túl az alkotói jellegzetességüket megjelenítő kompozíció is felidézi.
Egy összefüggő inspirációs-gondolati tengelyt képviselnek a művész azon alkotásai, amelyek a konstruktivizmus történelmi üzenetét hordozzák, mely folyamatosan végighalad a magyar képzőművészeten. Kassáktól Moholy-Nagyig, egészen az aktuális elmozdulásáig a dekonstrukció vagy a finoman ironizáló parafrázis felé, mint ahogy az például szobrászbarátja, Harasztÿ István alkotásaiban látható.
A filozófiai komolyságot és a gondolkodói alámerülést „meditációs” ciklusai képviselik, amelyeket a világról alkotott antik kozmológiai elképzeléseknek szentelt (ezeket a négy elem képviseli: tűz – víz – levegő – föld), továbbá kritikus környezetvédelmi ciklusa, amely a vízszennyezésre hívja fel a figyelmet, vagy a ciklikus apokaliptikus „képreliefek” – asszamblázsok, amelyek a 20. századi eseményeknek a művész általi értelmezését fejezik ki.
Ifjabb Szlávics képzőművészeti nyelvének fontos szimbolikus szerkezeti eleme a ház, a lakóhely, a rom ábrázolása. Ebben az összefüggésben meg kell említeni e szimbólum használatát a magyar szobrászatban, ahol a ház, vagy annak belső tere az emberélet „csomagolásaként” lelki minősítést kap, ahogyan azt a 20. század második felében Schaár Erzsébet szobrászművész alkotásaiban láthattuk.
Ifjabb Szlávics László a természeti népek mitológiáinak és az azokkal összefüggő mágikus, nem ésszerű, „csodálatos” sámáni praktikáknak elkötelezett csodálójává vált. A „sámáni érmek” (Kultikus ős-pénz sorozat) az indián gyógyítók és törzsfőnökök rituális díszeinek szabad képzőművészeti megidézése, gyönyörű ékszer jellegű plasztikai alkotások.
Zárszóként elmondható, hogy ifj. Szlávics László bevezette a kortárs magyar és európai érem-, plakett- és kisrelief alkotás gyakorlatába a plasztikus elemek és a felületek gazdag színezésének szimbiózisát. Életműve így eléri az alkotói szándék végigvitelének teljességét.
Ifj. Szlávics László szobrászművész kiállítása nemcsak a Szlovák Nemzeti Bank Kremnicai Éremmúzeumának kiállítási évadját gazdagítja, hanem egy olyan mester jelentős bemutatójának minősül, mint amilyenek számunkra a bolgár Bogomil Nikolov, a cseh Jiří Vlach, a lengyel Jacek Dworský és más neves hazai és külföldi éremművészek.
A 2015.július 8-án elhangzott megnyitóbeszéd írott, szerkesztett változata.
Fotók a megnyitóról – NBS – Múzeum mincí a medailí Kremnica:
