Hommage à Freddie Mercury – Önálló kiállítás nyílik Budakeszin

Megnyitó

Ifjabb Szlávics László rock- portré szobrai:
– John Lennon (Lelőtték 1980. decemberében, a híres Dakota ház kapujában New Yorkban.) A BEATLES vezéregyénisége volt.
– Jimi Hendrix (1970. alkoholmérgezés, Londonban) A rockgitárosok elsőszámú példaképe mai napig.
– Janis Joplin a bues avatott fehér papnője (szintén 1970. kábítószer túladagolás)
– Bob Marley A Jamaikai mulatt reggae-király. (Már 1976-ban gyilkossági kísérletet követtek el ellene. 1980-ban gyógyíthatatlan betegség támadta meg 1981. május 11. meghalt.)
– Freddie Mercury A Queen együttes feledhetetlen frontembere. A világ egyik valaha élt legszínesebb színpadi egyénisége. (1981. november 24. AIDS London.)
·  Ahogy végignéztem a művész korábbi portréit Petőfiről, Aranyról, Széchenyiről, Liszt Ferencről, Ernest Hemingwayről, Örkény Istvánról és másokról, próbáltam, és próbálom megfejteni mi fordította érdeklődését a beat, illetve a rockmuzsika felé, különös tekintettel a fenti 5 tragikus sorsú rock-héroszra. Mi az üzenet és mi ötük közös nevezője?!
·  Idealitás? Védekezés? Támadás? Kiábrándultság? Elbizonytalanodás? Pótcselekvés? Vagy micsoda?
·  Miért szól a zene? Miért szól a dal? És végül miért is készültek el ifjabb Szlávics László rock portréi?
·  “A rock kihívás. A “földalatti tömegek – azaz nevükben fellépők – kihívása a hagyományos elitkultúrával szemben – szövetségben a bóvlival?”
/Barna Imre: Bob Dylan regény, 1968./
·  “Pótcselekvés, (mondja Kőbányai János egy 78-as “valóság”cikkében) amely ha alapjában véve korántsem változtatott meg semmit a társadalom alapvető struktúráján – sőt intézményesülésekor épp azt támogató erő lesz, – de kitörölhetetlen nyomot hagyott a XX. század második felének arcán… Évszázados előítéleteket rombolva, átformálva a társadalmi érintkezési formákat, ízlésnormákat, divatot, családi hierarchiát, életmódot, világképet”
·  Nos egy olyan – nevezzük ifjúsági zenei irányzatnak – amelyik mindenre képes, romantikus, nagy formátumú hősei kell hogy legyenek. De ha ez a kultúra “ellenkultúra”, akkor hősei antihősök. Együtt és külön-külön is – mint cseppben a tenger – tükrözik, sugározzák mindezt az üzenetet.
·  1946. szeptemberében született a vadregényes Zanzibár szigetén – angol hivatalnok család gyermekeként Faruk Bulsara a rockszínpadok későbbi csillaga, aki Afrika és India színpompás világában töltötte gyermekkorát. Az istenek hírnöke, Mercurius nyomán nevezte el magát később Freddie Mercurynak. Szüleit követve maga is a viszonylag ritka Zarathustra vallás híve lett. Az i.e. 500-ban alapított vallás követői szerint az élet harc két lélek: Spenta Manyu (a jóság) és Angra Mainya (a pusztítás) szelleme között.
·  A jóság és pusztítás örlőmalmában tűnt el – ahogy mi magunk is fogunk – Freddie Mercury aki a csillogást, a sziporkázást a szó közvetlen és közvetett értelmében megteremtette a rock színpadán. Olyan világ üzenetét hozta, ahol a szerelem, az erotika és más ősi emberi indulatok látványos show formájában előadott feledhetetlen megjelenítése megállíthatatlan erővel tombolnak és sodornak el, söpörnek le magukról, magunkról mindent ami kisszerű, ami zavaró és ami lélekölő.
·  Freddie az elbűvölő, az erős, a hatalmas, a királyi, sőt fáraói, Freddie a balettáncos, a hódító, a győztes, a bohóc, a lázadó, a kentaur, az operettprimadonna, a szívtipró, a szép, az angyali, az ördögi, az örök életű és a talmi.
·  Számomra erről szólnak ifjabb Szlávics László szobrai.

1993. november 24.

Berki Tamás