Önálló kiállítás nyílik Dunakeszin a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola aulájában

2000. április 28-án a kiállítást megnyitja: Tolnai József

Iskolagaléria
Dunakeszi, Garas u. 26.

Tolnai József: Megnyitó

Kedves Megjelentek!

Megtiszteltetés nekem, hogy a képzőművészeti életéről is híres Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola újabb, nagyszerű kiállítását én nyithatom meg.
·  Többek között abból az alkalomból gyűltünk itt most össze, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy az éremnek nem kettő, de még csak nem is három oldala van, mint ahogy azt sokan gondolták volt a múltban. L. Kovásznai Viktória művészettörténész szavaival élve „a természet bármely organikus eleme, vagy akár valamely talált tárgy is – mint jelen esetben – lehet éremalkotó anyag.”
·  Ifj. Szlávics László szobrászművész barátom művei ezt a sokoldalúságot fogják bizonyítani ezen a kiállításon.
·  De ne vágjunk a dolgok elébe, hadd szóljak először róla, magáról.
·  Nem arról szeretnék beszélní, hogy sorozatosan díjakat nyer munkáival pályázatokon, kiállításokon, biennálékon; nem is arról, hogy Bulgáriától kezdve Lengyelországon át a hollandiai Leidenig hol mindenhol vannak jelen szobrai, érmei, kultikus pénzei… Arról sem ejtenék szót, hogy mikor melyik neves nemzetközi folyóirat méltatja munkásságát, vagy hogy hány kiemelkedő tevékenységéért díjazott honpolgár őrzi szekrényében az ifjabb Szlávics László által megálmodott és elkészített díjakat, sokszor talán úgy, hogy nem is tudja, kinek a műve van a vitrinében.
·  Én inkább arra szeretnék emlékezni, amikor először találkoztam vele, egy ennél sokkal sötétebb belterű, szűkebb térfogatú, belvárosi általános iskolában, ahol évfolyamtársak voltunk.
·  Egy vékonydongájú, szőkés hajú, félénk srácra emlékezem, aki kerüli a közszereplést.
·  Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez a fiú nemsokára államférfiakat vagy Petőfit, esetleg éppen Freddy Mercury-t fogja fémben megformázni. Az osztálytársak is csak annyit láttak akkor még, hogy a gyakorlati foglalkozásokon az ő keze alól került ki a leggyorsabban a hamutartó vagy a gyufásskatulya-tartó. Úgy kapott jelest ezekre a „kötelező darabokra”, hogy még csak meg sem erőltette magát, ellentétben mondjuk velem, akinek nem a Petőfi fejformája, hanem feltehetően Kukorica Jancsi és Iluska románca járt akkor az eszemben, legkevésbé az alumíniumlemez. Meg is volt ennek a látszata az érdemjegyemben.
·  Pedig akkor Szlávics Lacikának már természetes közege volt a műhely, ötvös szobrászművész édesapja, id. Szlávics László és Makrisz Agamemnon szobrászművész tanítványaként.
·  A sors úgy hozta, hogy közel 30 év elteltével kerülhettem vele – most már mondhatom – baráti kapcsolatba. És mostanra ez a Szlávics egy fémmel-vassal dolgozó dinasztia leszármazottjaként természetesen keménykötésű, határozott emberré vált, aki tudja, mit akar, és aki ha szerény is maradt, de szerencsénkre már nem kerüli a közszereplést. Olyan ember ez az ifjabb Szlávics László, aki eddig is meglepte a művészvilágot merész újításaival, sokszínűségével, és aki még sok kellemes meglepetést fog nekünk okozni a jövőben is.
·  Mert ahogy említettem, nála az éremnek több oldala van. Konkrétan és elvontan is több, hisz az érmek anyaga lehet bronz, vörösréz, kerámia, természetes szerves anyagok, mint a toll vagy a csont. A szerkezete lehet mértanian pontos, szabadon elfolyó, vagy éppen e kettő kombinációja, a téma lehet híres politikusok, egzotikus állatok, táncoló alakok, filozofikus elemek és lehet sokféle jelentése is, mint a szépség, a boldogság, a hazaszeretet, a hit, és még hosszan lehetne sorolni. Amilyen szerény egy hagyományos Szlávics érem mérete és formája, olyan gazdag a belső tartalma. Politikai, erkölcsi és esztétikai hitvallást tükröznek mind.
·  Amikor 30 év után gyanútlanul kezet fogtam most már ifj. Szlávics Lászlóval, kezén éreztem a szobrászművészt. Amikor megismertem közel 30 éves munkásságát (hiszen szinte gyerekkora óta alkot), rájöttem megint, hogy a művészet egyik alapvetése az, hogy a művész olyan, mint a műve, vagy talán élesebben is lehet fogalmazni, sokan kimondták már: a mű maga a művész. Esetünkben művész és művei kívülről szerények, visszahúzódók, de belül erősek, kemények és minden tekintetben gazdagok. De hát hogy ne lenne gazdag az, akinek ennyi érme, kultikus pénze, művészi gondolata van…
·  Így hát arra kérem a kedves megjelenteket, szimbolikusan fogjanak kezet ne csak a művésszel, hanem a műveivel is. Keressék és találják meg a belső, pénzérmékben nem kifejezhető értékeket is. És ne feledjék, az éremnek sok-sok oldala van!
·  E gondolatok jegyében engedjék meg nekem, hogy a kiállítást ezennel megnyitottnak nyilvánítsam, és megköszönjem figyelmüket.

Dunakeszi, 2000. április 28.

Tolnai József

Néhány alkotás fotója a kiállítási anyagából: