�A der� az egyetlen, amir�l nem vagyok hajland� lemondani, m�g a hazugs�g kedv��rt sem. A der� Krisztus mosolya �ltal f�lszabad�tott emberi l�lek forr� az�r tisztas�ga; csak annyiban vagyok val�di, amennyiben der�lt vagyok; a der�ben az �r�m �s a f�jdalom egy; a der� a vil�g legnagyobb csod�ja; a melank�li�b�l �l, ami a legelragad�bb paradoxon; nem nevet�s, mert nem �thidal�s, nem kit�r�s, nem g�rcs, t�rt�nelemmentes, nincs m�s jelent�s�ge, mint �nmaga.�
(In.: Czak� G�bor: Sz�t�rk�nyv, Budapest, 2001.)
A der� a szellemi ember l�t�s- �s �letm�dja, a m�vek lelke. Semmi k�ze a kegyesked�shez. A kegyesked�s mindig komor �s nevets�ges, a legundokabb giccs sz�l�je. A templomi giccs istenk�roml�s.
Igaz�n �rdemes volna egyenk�nt sorra venni a m�veket, de nem akarom elvenni a kedves megjelentek f�lfedez�i �r�m�t. M�gis n�zz�k meg egy�tt a Leonardo da Pincsit, ezt az elragad� rep�l� embert
a csavarjaival, vagy az �let�t c�m� fekv� figur�t, ami egy hatalmas l�bat form�z, p�riasat �s retteneteset, rajta az akantusz ornamentik�j�val - tudjuk, hogy ezek a b�szke korinthusi oszlopf�k
�s a t�bornoki uniformisok d�szei. Itt van a 60-as �vek h�res botr�nym�ve, az Apai �r�ks�g, a kalap�csra fesz�tett Krisztus,
ha �gy tetszik, az akkor dics�s�gesnek �s uralkod�nak mondott