Megjelenz az Élet és Tudomány decemberi száma – címlapján ifjabb Szlávics László alkotásával

Ütős alkotás

Szlávics László kíváncsi volt, mennyi az idő. Szívesen pillantott volna faliórájára, hogy megtudja, csakhogy nem rendelkezett ilyen időmérő eszközzel. Eldöntötte hát, hogy épít egyet. Mivel hősünk képzőművész, nem túl meglepő elhatározás ez részéről. A döntést pedig tett követte… Talán valahogy így kezdődött, azóta a műtermet, a lakást, a padlást, a kamrát ellepték az órákból keletkezett műalkotások. Ketyegnek, izegnek, mozognak, zizegnek. Néha ütnek, konganak, bonganak, ha nem is mindig jókor. Nem a pontos időt jelzik, csupán az idő múlását.

Az idő egy precízen mérhető fizikai dimenzió. A mérésre számtalan módszert tudunk, akad köztük egészen egyszerű is. Ám, ha definiálni szeretnénk, hogy mi is az idő, hamar rájövünk, hogy bonyolultabb a felvetés, mint elsőre gondolnánk. (Aki tud egy frappáns meghatározást, az szóljon!) Ráadásul az idő könyörtelenül a múltból a jövő irányába telik. Egyirányú utca. Vannak, akik a termodinamika törvényeivel próbálják ezt megmagyarázni. Rossz hírem van. A második főtétel, mint általában a fizikai összefüggések, csupán leírja a minket körülvevő világ jelenségeit, az igazi ok valahol mélyebben rejtőzik. Márpedig, ha kifogytunk a tudomány eszközeiből, legjobban tesszük, ha a művészekhez fordulunk.

A műfaj szobor (vagy inkább kollázs?), mégpedig talált tárgyakból megépítve. A találást persze módszeres keresés előzi meg, többnyire az internet használt holmik árusítására szakosodott bugyraiban. Néha előfordul, hogy az óra találja meg a művészt, leginkább barátok, kollégák hathatós segítségével.

A szobor – ami néha kisplasztika – a tárggyá dermedt, materializálódott pillanat. Ezek az alkotások azonban élnek. Pedig van köztük, amelyik nem jár, ennek ellenére történetet mesél. Egyet, kettőt, … sokat. Akárcsak mostani tárgyunk, az Ezeregy éjszaka című. A megnevezés nem a felhasznált alkatrészek korára utal, többségük jóval idősebb három évesnél. Ebben az alkotásban is történetek rejtőznek. Meglehet, hogy mindenkinek mást mesél, de ez így is van rendjén. Jut bőven mindenkinek. Játék ez, vagy a véres valóság? Egy vicc, vagy súlyos családregény, órarugóba zárt fájdalom? Ez is, az is. Más-más mese minden éjszakára. Időfürt. Van, akit gondolkodóba (zavarba?) ejt, amikor megpillantja, és van, aki kineveti. Nem is az fontos az alkotó számára, hogy pozitív legyen a vélemény, hanem, hogy legyen.

Persze Szlávics szobra nem feltétlenül (csak) az időről szól. Elmúlás és újjászületés, harmónia és káosz, labilitás és egyensúly, zaj és némaság, csillogás és rozsda, alkatrész és Univerzum; mind ott rejtőznek benne. Mellesleg az időt is mutatja.

J.S.A.

Élet és Tudomány 2019/51/52

PDF változata letölthető az írások menüből.